Magyar szerkezettár

vala

rég

I. <a van ige egysz 3. sz-ű elbeszélő múltbeli alakja:> volt.

II. segédige (ragozhatatlan)

1. <jelen v. múlt idejű ragozott igealakok után, múltbeli (folyamatos) cselekvés, történés kif-ére.> ül vala; jártunk vala.

2. táj v. irod <jelen idejű ragozott igealakok után, a felt mód múlt idejének kif-ére:> ...-t volna. ha meg nem fordul vala.

[↔van ]

____________________

süt

ts (és tn) ige

1. (t. n. is ) (élelmiszert) szárazon v. zsiradékban sülni hagy, (ételt) így készít. kalácsot süt; nem jól süt a kemence. | (t. n.) kenyeret, süteményt készít.

2. ▸ haját süti

3. ▸ bélyeget süt valakire, valamire | ▸ vmely nevet, bélyeget süt valakire, valamire | <szégyenletes dolgot> rábizonyít valakire.

4. (t. n. is ) erősen melegít, (szinte) perzsel, éget. süti a talpát a forró homok.

5. (tn is ) ritk (meg)világít. a hold süti a tájat. | <hőforrás> melegít. süt a kályha. | ▸ valamilyenre valamilyenné süt valakit, valamit barnára sütötte a nap.

6. <lőfegyvert> elsüt.

7. ▸ földre süti a szemét

[ fgr ]

____________________

nevet

tn (és ts) ige

1. ( -t ragos hat-val is ) szájának széthúzásával, gyors, szaggatott hangadással jókedvet v. gúnyt fejez ki. vidáman nevet; nagyot nevet. | ▸ valakire nevet | (ts is ) ▸ valakin, valamin nép rég: valakit, valamit nevet nevet a bajokon. | ts biz túlzó <kif-ekben.> ▸ betegre, halálra neveti magát ▸ nevet, mint a fakutya

2. ▸ könnyen nevet

3. <arc (része) > vidámságot fejez ki. nevet a szeme. | irod derűt áraszt. nevet a tavaszi napsugár.

[ fgr tőből]

..........

nevet

→ név ⊕ -t

név

1. valaminek a megjelölésére, azonosítására és másoktól való megkülönböztetésére haszn. szó, kifejezés. mi a neve ennek a virágnak? | nyelvt a szó hangalakja. név és jelentés.

2. tulajdonnév. földrajzi név.

3. személynév. női név. | ennek írott, gyak. a tulajdonjogot v. a felelősséget kifejező formája. nevére írat valamit; cikke név nélkül jelent meg.

4. az a szó, amellyel valaminek valamilyen jelleget, látszatot kívánunk adni. ▸ bármi minden, semmi néven nevezendő | ▸ jó, rossz néven vesz valakitől valamit | ▸ valakinek, valaminek valami a neve ennek már csábítás a neve!

5. ▸ valakinek, valaminek a nevében anyja nevében; a magyar köztársaság nevében; ▸ isten nevében | ▸ valaminek a nevében ▸ a törvény nevében

6. a valakiről kialakult vélemény, hírnév. valamilyen nevet szerez magának; ▸ veszett nevét költi valakinek ▸ fölvette a néhai nevet

[ fgr ]

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

____________________

ó/vmely

→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ vmely

ó¹

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

ó² → óv

ó³

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

ó⁴

isz irod óh, oh

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

ó cxn óra.

/[Hyph:Slash]

vmely

____________________

bélyeget

→ bélyeg ⊕ -t

bélyeg

1. rajzzal díszített, rendsz. fogazott szélű, enyvezett hátú kis nyomtatvány. | postabélyeg. | okmánybélyeg. | tagdíjak, illetékek stb. lerovására haszn. hasonló értékcikk. szakszervezeti bélyeg.

2. tárgy(ak), test(ek) felületére ráfestett, rápecsételt stb. megkülönböztető jel(zés), jegy, ábra. bélyeget éget valamibe. | tört szégyenbélyeg.

3. kissé vál különös ismertetőjel. a tehetség bélyege. | a) vál <kif-ekben:> valaminek maradandó hatása; b) pejor valaminek árulkodó nyoma.

[ szláv v. tör ]

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].